Nyomtatás

[ibolya]

Sziasztok

Mindig félek irni, mert nem tudom, hogy mi, hogy alakul, valaki netán félreért valamit, azért előrebocsátom, hogy mindazt amit irok szeretettel irom, s azért, hogy netán más "tanulhasson" a hibáimból.
Nagyjábol végig olvastam a témába érkező irásokat. " Szeretném megosztani magam veletek. "
Ez a táma igazán örökzöld. Mindig vannak napok, percek amikor eszemjut, hogy egy társ igazán jol jönne...   Ez nem is gond, de mindig rám pirit az Ur, mi az, hogy néha... mi az, hogy csak ugy alkalomadtán? Sok könyvet is olvastam, hátha megtalálom a "receptet"... és nem... Nincsen recept, ami nekem is, másnak is beválik! Vagyis még nem tudok róla.  
De, van egy saját receptem, amit az Urtol kaptam,  elmondta nekem az Ur, hogy van társam, igenis rendelt mellém valakit, aki a legtökéletesebb számomra. Cserében megkell tanulnom egy - két leckét: 1. imádkozni mindig és kitartással, hűséggel a társamért, már most kérjem az Urat, mutassa meg nekem és áldja meg őt, igy is, hogy nem ismerem(persze ha ráér 10, 15 év mulva akkor "ráér" az ima is...). 2. (ez a személyesebb) Meg kell tanulnom a felebarátomra ugy tekinteni, hogy nem "irigykedem" a kapcsolatára, nem azt akarom mondani, hogy irtózatosan féltékeny vagyok, meg mindig ezzel foglalkozom, hogy másnak van nekem nincsen...de azért ha öszinte vagyok magamhoz akkor sokszor irigységen kapom magam, ha barátaim arról mesélnek, h milyen jóóó volt a párjuk itt meg ott, esetleg mikorra tervezik a házasságot... Több ilyen jellegű beszélgetés során szolt hozzám az Ur: ibolya, ibolya..., én meg már ott helyben elkezdem szégyelni magam...s tudom, h ez igy nem jó...
Jaaa és ne lássak "mindenkiben" egy potenciális "jelentkezőt" sokáig voltam igy, ha még rajtakapom magam akkor rendesen megszidom magam, mert tudom, nem ez az Ur akarata.

No ezek a dolgok azok amiket nekem megkell tanulni és ha megtanultam a házifeladatot tudom, hogy az Ur megajándékoz. Nem könnyű, de hiszem, hogy jó feladmány és "sikeres" megoldása lesz.
Minden társkeresőnek azt mondom, imádkozzatok érte hűséggel, sőt kérjétek meg barátaitokat is, hogy imádkozzanak értetek, hallgassunk az Urra, lehet, hogy Ő már rég akarja adni, csak még nem készültünk fel teljesen! Jobb ha megtanuljuk a leckét, s aztán kapjuk meg, mert még a végén a "nagy keresésben" elmegyünk az "igazi" mellett.
 

Olvastam ilyent is, hogy a gyülekezetben nincsen sok fiú, hát vigyetek oda   nem azt mondom, h vigyél oda valakit azzal a céllal, hogy na majd megtér s a társam lesz, hanem ugy, hogy imádkozzál emberekért akik Istenhez térjenek,s lesznek fiúk is, lányok is! Tényleg hiszem, h nem jó az embernek egyedül és rendel az Ur társat mellé.
No és még valami amit olvastam és fontosnak látom (én gyakoroltam, de lemondtam róla) megosztani... (bocsi, ha nem igy van, de azért osztom meg ezeket, mert  tudom, h nekem jol fogtak és hasznosak voltak) Nos: "adott az a magas, kékszemű, barnahajú srác a gyülekezetben, megteszik nekem, hát persze, h megtetszik, szereti az Urat, imaorára is eljár, még a szeretetvendégségre is jó kaját készít, jó a dumája, menő... igaz én nem vagyok olyan menő mint ő, de azért én is szeretem az Urat, tudok főzni is, szép is vagyok,még a dumám is jó, stb..." oooooo Uram, hát add nekem, nem látod, h mennyire találunk? Ő is ilyen, meg olyan... én is ... hát találunk...    S igy szépen lassan "rábeszéljük az Urat", egyszer régen az ifivezetőnk mondta, és igazat adok neki: Imádkoztál Pistikért?, na tessék itt van, neked kellett... Szerintem ez igy veszélyes dolog, imádkozni valakiért akit emberi szemmel én jónak látok, lehet, h emberelig "pont hozzám illene", de Isten  mit mond?  
jujjj annyi minden motoszkál bennem amit olvastam és gondolok, remélem nem irok sok össze-visszaságot   be is fejezem.    

Kedves kereső társaim, az Ur áldjon meg és adjon hozzánk illő társat, adjon nekünk bölcsességet Rábizni magunka és Kedvesek akik már az Ur szeretéből örülhettek társatoknak, imádkozzatok értünk, hogy bölcsek legyünk és nyitottak, mert nem mindig azt és ugy kapjuk ahogy mi elkepzeltük.

[Fehér]

Tavaszi imádság

Istenem, Eléd viszek minden érzést, ami csak kinyílik a lelkemben. Hadd érintse meg a Te kegyelmed, őrizze meg és védje, ha Tőled való; égesd és hervaszd el hozzám való szerelmed forró fényében, ha átkot hozna, ha nem a Te magvetésed volna. Atyám, kitárom előtted ezt az érzést, amelyik most annyira betölti testemet és lelkemet, annyira elszívja minden más gondolatomat. Tudom, hogy tied a virág is, Tiéd minden szép öröm és Tiéd a tavasz. Íme, ezt a tavaszt, amelyik most átjárja az életemet, ezt a belső fájdalmas és édes örömet, amelyik szinte gyötrelmes boldogságot ad, tudom, csak a Te kezedből vehetem, teremtő akaratodból táplálhatom, növelhetem magamban. Könyörgök alázatosan, mutasd meg nekem a Te ajándékod-e ez? Hadd lássam általad, Te keltetted-e életre Szentlelked által ezt az érzést, hogy kinyíljon, és valóság legyen és gyümölcs érjen belőle, vagy pedig csak korai tavasz, csak hóvirág az egész, csak a fiatalságom játéka, vagy lázas álma, és ha követem, előbb-utóbb úgyis hervadás és csalódás világába jutok el? Mutasd meg énnekem annak az arcát, aki most előttem áll, úgy, ahogy Te látod őt. Óh, szólj és világosan, és hatalmasan adj jelet arra, hogy Ő-e az, akit én számomra választottál? Adj énnekem engedelmes szívet, ne engedd, hogy a magam vágyai miatt meg ne halljam a Te akaratodat. Ha úgy küldted felém, mint a szövetségest, mint a jövendő élettársat, akkor készítsd lelkünket, hadd zengjük együtt Tenéked.
Ha pedig mást üzensz, hadd temessem el ezt a korai tavaszt és várjam türelemmel, amit parancsolsz felőlem. A Krisztus Jézusért kérlek. Ámen
„ A lélek az, ami megelevenít, ... a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet."
( Jn, 6:36)
 
Forrás: A Sionnak hegyén ...

[hovirag]

Sziasztok!
Sokan úgy vannak a társkeresés miatt, hogy ők mennek el keresgélni társat,nem tudom ha értitek mit akarok mondani,na de elmagyarazáom,pl interneten keresgélnek,,de szerintem az a fontos,hogy várjunk türelemmel,hogy Isten elénk rendeli és mi akkor kell tudjuk,ki kell kérjük az Úr véleményét,hogy az a személy igenis az igazi v sem?
Vannak olyan esetek amikor az ember baráti kapcsolatban van 1 fiúval v lánnyal és ráadásul elég jó kapcsolatban és elkezd azon gondolkodni nem e ő a kedvesem?
De lehet h rájön,vagyis elkezdi érezni a szívébe,lelkébe hogy mégsem ő az,mert szerintem az ember azt megérzi,mert hogyha valaki nem tetszik valakinek akkor elég nehezen tudja elképzelni,hogy talán az a személy lehet az igazija.
Én úgy vagyok most,hogy várom azt a napot,amikor az Úr megmutatja és elém hozza azt akit kirendelt nekem, és akkor biztosan tudni fogom ,hogy igen ő az és akkor végtelenül hálásak leszünk Istennek, hogy megérte várni és h minden az Ő kezében volt és van.
Próbáltam érthetően írni nem akartam ,hogy valaki valamit félre értsen vagy ne értsetek meg teljes mértékben,remélem h sikerült érthetően írni,mert most ez volt bennem,hogy leírjam az én véleményem a társkeresésről
Az Úr áldjon meg mindenkit

[zsotza]

Nálam már nem aktuális a párkeresés....Istennek hála!   Megtérésem előtt ('anno még a meg a  Jehova tanúinál voltam) -nem voltak ifjúsági alkalmak,meg táborozási lehetőségek,akkor irigyeltem a katolikus,és protestáns fiatalokat,hogy nekik sokkal több lehetőségük volt ismerkedésre.  Én nem tartom "hitetlenségnek",hogy társkereső keresztények pl.:interneten keresnek társat. (Persze,előnyös lehet  keresztény honlapon regisztrálni....!)  Kétségtelenül fontos Istenben hinni,és Benne bízni,de ahogy a gyógyulásnál az ÚR felhasználhat orvosságot,és orvosokat,úgy _szerintem_ felhasználhat technikai eszközöket is.

[Fehér]

Motto:
Tanulni nem szégyen! Helyre hozni valamit sose késő!
http://www.palhegyi-ferenc.com/palhegyi_ferenc.html

Tallózgattam a neten, és ismét elhozom ide, jó szívvel ajánlom mindenkinek Dr. Pálhegyi Ferenc munkásságának megismerését.
Hiánypótlóak  és megszívlelendők a házasságról szóló előadásai, gondolatai!
Nagy felelősség a párválasztás. A rossz választás eltékozlása valami nagy ajándéknak, amit az Úr készített az embernek.

[Fehér]

<script src="http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/02/28/11/Utmutato_2010_februar_28_.aspx/Embed"></script>

Házasság vagy élettársi kapcsolat?
Elköteleződés egy életre vagy elköteleződés addig, amíg jobban nem találok?
A szabadság buktatói.
Erről beszélgetnek a műsor résztvevői.
Egy mondat: "Nem az a bűn, amit csináltok, hanem, ami hiányzik belőle."

http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/Vallasi%20es%20egyhazi%20musorok/Utmutato.aspx

[Fehér]

Annamari kérésére teszem fel (4 részletben)
Legyen sokak számára biztatásul! Köszönjük Annabari.

(1. rész) Kezdetekben…
Nehéz volt megélnem, hogy közeledtem a harmadik x felé, és sehol láthatárba sem volt senki az életemben. Mindezek ellenére konkrét elképzeléseim voltak. Ilyenek pl.:
      nem leszek szerelmes egyből, mert ilyen nincs, hogy szerelem első látásra
      nem adom ki magamat, nem beszélek annyit
      legalább egy évig udvaroljon nekem
      jegyesség és esküvő között legyen idő
      ha másutt lakik, akkor én megyek utána
      majd együtt keressük Isten igéjét, hogy megtudjuk egymásnak rendelte e minket az Isten…stb.
Még ha annyira nem is voltak elvárásaim jövendőbelim iránt hogy hogy nézzen ki, mivel foglalkozzon, stb. de arra igen, hogy én majd olyan leszek, mint a legtöbb keresztyén, akikre felnéztem a hitben megélt párkapcsolatuk alatt. Beskatulyáztam magamban, hogy mi történhet és mi nem. Hát Isten szépen bebizonyította, hogy nem úgy van, ahogy én elgondoltam, mert Ő összetörte minden tervemet, elképzelésemet. Ahogy mondják, ember tervez, Isten végez. Nos, ez nálam is fennállt.

[Fehér]

(2.rész)
Legelőször is első pillanattól tudtam, hogy ő az. Ő lesz a társam. Még csak nem is igazán beszélgettünk, mikor hazaérve elmondtam barátnőmnek, hogy felfigyeltem erre a fiúra, még azt se tudtam megmondani, hogy néz ki. Egyedül annyi maradt meg, hogy hosszú haja van. Azt se tudtam, mivel foglalkozik, biztosan megtért-e? Csak az a biztos érzés és békesség járta át a szívemet. Az sem érdekelt, hogy az ország másik oldalán, Várpalotán lakik, én meg Nyíregyházán. Nos, ez aztán minden, csak nem a terveimnek megfelelő volt. De az érzéssel nem tudtam mit kezdeni. Közben felvettük Interneten keresztül a kapcsolatot. Nem volt egyikünk sem az a visszafogott. Éreztem, hogy nincs kedve se neki, se nekem a macska-egér játékhoz. Őszinték voltunk egymáshoz. Elmondta, hogy szeretne valamikor eljönni Nyíregyházára. Én elhívtam szilveszterezni a gyülekezetbe, s írtam, hogy milyen programokat tudnék tervezni.
Ezek után nem kaptam választ, s úgy gondoltam, az egésznek vége. Közben Isten arra bíztatott, hogy adjak fel mindent, és tudtam, erre is vonatkozik kérése. Adjam át neki teljesen a párkapcsolatomat is. Kínlódtam, falat kapartam, s nem szóltam Istenhez sokáig. Éreztem, ahogy Jézus ott áll mellettem, s vár. Csendben és szomorúan. De én csalódtam. Csalódtam Istenben. Úgy éreztem, macska-egér játékot játszott velem. Hiszen azon a hétvégén, amikor Attilával találkoztam, olyan ígéreteket és elhívási igéket kaptam, melyek pontosan úgy, ahogy az Isten megértette velem, úgy következtek be. Ebbe illeszkedett az is, hogy megismerhettem a jövendőbelimet. Végül tusakodások után kimondtam, hogy ha nem is lesz, ha nem is adod őt társamnak, akkor se akarlak elveszíteni Uram, mert te vagy a legfontosabb az életemben.
Mára persze tudom, hogy isten próbára akarta tenni hűségemet.
Mikor a teológiára mentem vizsgázni, ahol laktam egy ige volt kirakva: Ha késik is, bízzál benne. Újabb reménység töltött el. Kiderült, hogy a levél, melyet küldtem, nem kapta meg.

[Fehér]

(3. rész)
Elfogadta meghívásomat, és szilveszterkor megérkezett Nyíregyházára. Két nap helyett öt napot maradt. Elmondta, hogy örül, hogy éppen az ifjúsági hét előtt, ahol találkoztunk és én is szolgáltam, mondtak fel neki, mert így találkozhattunk és most is eljöhetett. (Pedig ő nem szereti, nehezen viseli, ha nincs munkája. Aki nem dolgozik, ne is egyék-mondogatja.)
Az az öt nap meghatározó volt kapcsolatunkban. Olyan helyzetbe érkezett, ami minden volt, csak nem ideális. Esélyem sem volt arra, hogy bármiben is ne önmagam legyek. Túl voltunk egy bejelentésen, hogy anyunak daganata volt. Apám kidobta anyámat. Állandó félelemben voltunk, hogy megjelenik az én lakásomban. Anya ugyanis nálam lakott. A karácsonyunk tragédiába fulladt. Ebben a helyzetben, amikor lelkileg és testileg is lestrapált voltam, minden tervemet sutba dobtam.
És Isten tervezett, teremtett. Olyan helyzetekbe kerültünk mindketten azok alatt a napok alatt, amelyben kiderült kik is vagyunk valójában. Bemutattam a gyülekezetbe, persze sokan ismerték, főként lelkészünk és felesége. Elvittem családomba, bemutattam apát, és keresztlányaimat. Nos ez is egy csoda volt. Hogy mindenek ellenére, ami történt velünk apa miatt, volt bátorságom Attilával felmenni. És ő nem emlegetett, nem jegyzett meg semmit. Pedig előző este édesanyám egy szál pizsamában lődörgött, mert apa elől menekült. Mi kerestük meg. Ez idő alatt olyan arcát mutatta meg nekem Attila, mely minden kétségemet eltörölte. Nem emlegette fel apa dolgait, úgy kezelte, mintha a világon semmit se tudott volna róla. Tisztelettel és szeretettel beszélt vele. Ahogyan én nem tudtam sose. Ez sem illeszkedett az én tervembe, de Istenébe igen. Mikor beszélgetünk és visszaemlékezünk arra az öt napra, mindketten megállapítottuk, hogy elképesztő szituációk sorozatát éltük át. Annyi minden történt, mint ami elég lett volna fél év alatt megélni.
Persze sokat lehetne írni erről még. És ez még csak a kezdet volt. Igei megerősítést kaptam, hogy valóban ő lesz a társam. És ezt nem egy év után, hanem fél hónappal szilveszteri találkozásunk után kaptam. Hívtam a testvéreket, hogy hát ezt kaptam. De a célom nem a dicsekvés volt, hanem az, hogy biztos majd jól leszidnak, és elmondják ilyen nincs, meg hogy felejtsem el, stb. Mert olyan hihetetlennek tűnt ez az egész. Hol van az egy év? Hol van az udvarlás? Aztán egy hónap alatt életemben először sikerült valakinek befognia a nagy szám úgy, hogy percekig meg se tudtam szólalni. Attila megkérte a kezemet egy hónap után. Nem mertem igent se nemet mondani, csak hápogtam. Nos, hát ennyit a saját gondolataimról.

[Fehér]

(4. bef. rész)
Május 3-án Isten előtt eljegyeztek, és áldást kaptunk az Úrtól. Az aznapi ige: adok néki hozzá illő társat… Még abban az évben augusztus 29-én összeházasodtunk. Különböző okok miatt nem sikerült felmondanom, ezért Attila költözött Nyíregyházára. A tervek ellenére, hogy fél évig nem tervezünk babát, mert „szokjunk össze” gondolatom volt, Isten átformálta a szívemet. Egy hónap után babát vártunk.
Sokat gondolkoztam és töprengtem, míg végül is rájöttem, hogy Isten meg akarta akadályozni, hogy saját eszemre hagyatkozzam. Megvallom, ezen idők alatt teljesen összetört, s odapasszírozott magához. Megvoltak a saját törvényeim, nem bíztam Istenben, nem az Ő útját kerestem. Hála legyen az Úrnak, hogy megalázott. Olyan megtapasztalásunk volt már az esküvő előtt, melyet bár nem mindig volt zökkenőmentes és fájdalommentes, mégis nem cserélném el. Isten a legjobbat akarta, és a legjobbat adta.
Házasságunk
Házasságunk első ideje nagyon nehéz volt számomra. Összes félelmem támadásba, iróniába, hisztibe csapott át. Féltem a házasságtól. Féltem, hogy úgy megváltozik Attila, mint apukám, vagy én változok meg. De Attila olyan szeretettel és alázattal fordult felém, amikor én úgy éreztem, hogy egy jó nagy pofont érdemelnék, hogy egyre jobban elcsendesedtem. Végül egy hónap után azt vettem észre, görcsös félelmemet az ő szeretete és Istenre mutatása eltörölte.  Igazzá vált az ige: a szeretet sok bűnt elfedez.
 
A másik érdekesség és újdonság az volt, hogy itt már nincs kecmec, folyamatosan meglátom cselekedeteimben ki is vagyok valójában. Hiszen a férjem egy tükröt állít nekem. Soha nem szólt semmiért, nem is kellett. Láttam én magamtól is a problémákat. Nehéz volt szembesülni önmagammal. Nehéz volt a téves hiedelmeket ellökni magamtól, melyek közénk álltak. Hála Istennek, egy valóban hozzám illő társat kaptam. Közösen megtanultunk kommunikálni. Beszélni érzéseinkről, beszélni Isten igéjéről. Istenre bízni életünket, támogatni egymást testileg és lelkileg. Most már sok minden megváltozott bennem és benne is. Isten formálja az életünket.
Voltak kétségeim a házassággal kapcsolatban. Nem arra gondolok, hogy ő e az, akit Istentől kaptam társnak, ez nem volt kétség. Inkább, hogy tudok e feleség, anya lenni. Jó azonban tudni, hogy istenre mindig lehet támaszkodni. Ő az, aki mindenben segítséget ad. Nélküle nem fog menni, de Vele igen! Benne bízunk, Ő elé tesszük házasságunkat, gyermeknevelésünket.
Legnagyobb közös álmunkról
Mindkettőnk közös álma az, hogy úgy tudjuk megélni házasságunkat és gyermeknevelésünket, hogy valóban egy Istenre mutató ujj lehessünk. Számomra sokat jelentett a gyülekezetben megtapasztalt hívő párok élete, egymás iráni szeretetük, Istenre mutató egységük. Tudjuk és látjuk, hogy nem vagyunk bűntelenek, nem vagyunk tökéletesek. Egyedüli erényünk csak az lehet, hogy az Úrra bízzuk életünket. Szeretem azt a gondolatot, amit a férjem mondott nekem egy este, mikor bűneim miatt elszomorodtam, elkeseredtem. Egy kérdésem van: Szíved szándéka az, hogy Istent kövesd? Ameddig ez van benned, addig minden rendben.
Az én szívem szándéka nem más, mint együtt dicsőíteni az Urat azzal, akit szeretek.

”Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”  Filippi 4,