Mi a munkahelyemen nagyon szeretjük egymást. Egy egészen elképesztően összetartó csapatot kovácsolt belőlünk a sok együtt töltött év, és főleg a közös munka és a projektek. Elmondani nem tudom, hogy mennyi munkát sikerült úgy megcsinálnunk határidőre, hogy egytől egyig segítettük a másik munkáját és egyként küzdöttünk a határidő szörnyetegével. Mi ugyanis csak így hívjuk. Pályázatíró cég vagyunk ugyanis, és nálunk rendszeresen előfordul, hogy a leadási határidő előtt egy hétben éjt nappallá téve dolgozunk, hogy valahogyan mégiscsak össze tudjunk rakni egy jól végiggondolt, szakmailag is megfeleően alátámasztott, értékelhető anyagot, amivel az ügyfél hihetetlen közelségébe kerül valamilyen céljának vagy vágyának. Persze mindig reménykedünk abban, hogy a következő projekt sokkal könnyebben végig megy majd, de ez valahogy sosem jön össze sajnos. Mindig belefutunk ebbe az időcsapdába.

Ennek következményeképp azonban egy nagyon jó csapat lettünk, és bár nem igazán szoktunk közösen ünnepelni szülinapokat és névnapokat, inkább csak úgy cél nélkül gyűlünk össze és beszélgetünk, iszogatunk, de most a főnökünk ötvenedik szülinapjára úgy gondoltuk, hogy szervezünk valamiféle meglepetést. Persze ahhoz ajándék is dukál, amivel egy kicsit bajban is voltunk, de aztán úgy döntöttünk, hogy választunk egy szép díszt az irodájába. A választás végsősoron úgy alakult, hogy egy vászonkép lett a meglepetés tárgya.

Tudjuk ugyanis, hogy hihetetlenül szereti a levendula illatát és a lila színt is, úgyhogy Szalai Balázs oldaláról választottunk egy gyönyörű levendula vászonképet. Be is csomagoltuk már, mert hihetetlen gyorsan megérkezett, és kis viccként be is tettük az irodájába a szekrénye mellé. Már egy teljes napja dolgozik az ajándékával együtt, de még ezidáig nem vette észre. Azt hiszem nagy lesz a meglepetés, a nevetés és az öröm is.