Amikor az embernek gyereke születik biztosan felfordul az élete. Persze nagyon sok ember, ahogyan én is voltam ezzel, úgy gondolja, hogy konkrét elképzelései vannak hogyan fognak élni együtt, hogy nevelik majd a kicsit, hogyan fogják fegyelmezni, motiválni, milyen példát mutatnak majd neki, és így egy nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott életet látnak maguk előtt. De hát ebben nyilván nincsen benne a hasfájás, vagy az álmatlan éjszakák, amikor a szülők virrasztanak, és másnap úgy néznek ki mint a zombik, vagy a különböző betegségek, amik az élet velejárói, hogy átmegy a gyereken és sorolhatnám.

Nekünk egyetlen komoly és megrendíthetetlen véleményünk volt, hogy a gyereknek kell saját szoba és nem aludhat közöttünk. Persze ez már az első hónapban meginogott, sőt, mikor hazavittük szinte azonnal bajba került, mert mindketten féltettük egy külön szobában a gyereket.

Rengeteg megoldás van már erre, bébiőrök hada várja, hogy az ember rengeteg pénzért megvegye őket, mi mégis máshogy döntöttünk, mert a leakcioztuk oldalán láttunk egy hangra aktiválódó kamerát, és úgy döntöttünk, hogy nekünk ez lesz a legtökéletesebb megoldás hosszú távon. Hiszen, ha a gyerek nagyobb lesz, akkor már inkább azzal lesz a probléma, hogy ha felkel, és akkor szeretné látni a szülő mi történik, ha hangot hall a szobájából. Így pedig ez a kamera tökéletes lesz akkor is. És mivel már be is üzemeltük azt mondhatom, hogy tökéletes most is, amikor még csak másfél hónapos a gyerek. Azt még nem tudjuk, hogy a többi elvünk mennyire dől meg, de ezt biztosan nem fogjuk feladni, mert azt gondoljuk, hogy a gyereknek szüksége van a mintákra, és így egy édesanya és édesapa kell neki, nem pedig két ember, akik között alszik. Kiegyensúlyozott pedig akkor tud maradni a kapcsoltunk, ha megmaradunk egymásnak társként. Abba pedig nem fér bele, hogy közöttünk alszik minden éjszaka a gyerek, és hát szerintem nem is normális és a gyereknek sem tesz jót.